Már a verseny vége felé is szilárd meggyőződésem volt, hogy a döntő nem tükrözi hűen az énekesek valódi képességeit, tudását, a bennük rejlő jövő-beli lehetőségeket. Ez leginkább Wolf Kati esetében érvényes, akinek tehetsége, hangja, az éneklésében érezhető tűz, szenvedély és nem utolsó sorban megjelenése simán vetekszik mondjuk az angol győztes Leona Lewis-éval.

  De jó magyar szokás szerint ismét nem a legjobb került az élre, hála többek között Geszti megalkuvó, felelősséget nem vállaló döntésének. S hogy lehet valami igazság a fentiekben, kiderült, az idei Eurovíziós dalfesztiválon Wolf Kati képviseli hazánkat.

  Reméljük sikerrel, hisz az új dal minden tekintetben világszinvonalú. Ámbár
az Európán kivűli közönséget is megcélozhatnák akár egy másik videoklip verzióval, mert ugyan a videóban megjelenő nemzeti érzelmű vonal nagyon
szép dolog, de nem biztos hogy nyerő például az USA-ban. Pedig ez a zene megérdemelne egy nemzetközi szinten is ütős, igazi látványos, dögös klipet.

  Kérdés persze, hogy ez a renkivül szimpatikus, fantasztikusan éneklő, ugyanakkor szerény és a hétköznapokon átlagos életet élő anyuka mennyire
mer nagyot álmodni, mennyire van tisztában saját tehetségével, mennyire mer nyomulni, mennyire elégszik meg a hazai sztárcsinálók legtöbbször az
átlagosnál magasabbra nem törő bábáskodásával...